A nagy háromszög
Aki esetleg kételkedett abban, hogy a pénzügyi lobbi szándékosan adósítja el az egyes nemzetgazdaságokat, az olvassa el a Harry (Harold Wallace) Rosenthallal készült interjút! ( Magyarul: Drábik János: sötét újkor című könyvében). Sajnos, az interjúalanyt már nincs mód megkérdezni, mert tragikus körülmények között elhalálozott, de túl merész feltételezés lenne azt állítani, hogy meggyilkolták. A rendőrség sem talált erre utaló bizonyítékot.
Szóval, Rosenthal szerint egy adott közösség gazdasága egy háromszög köré rendeződik: tőke- menedzsment-munka. A három tényező egymás nélkül nem létezik, mégis a tőke jár jól. Hogy hogyan?
Első lépésként meg kell növelni a munka költségeit: nyersanyagárak, munkabér, szociális juttatások. Ebben jó partnerek lehetnek a szakszervezetek, amenniyben nem kérnek túl nagy béremelést, valamennyit azonban igen.
Második lépésként el kell érni, hogy a megnövelt költségeket a cég leírhassa nyereségéből azaz adómentessé tehesse. Minden évben egyre nagyobb összget írhat le a vállalat.
Harmadik lépésként meg kell emelni a management fizetését, bónuszait. Egyrészt azért, hogy ne pofázzanak, másrészt azért, hogy ezen kiadásokat is le lehessen írni az adóból.
Negyedik lépésként meg kell teremteni az ipari és pénzügyi lobbi szövetségét. A bankárok iparvállalatokat vesznek, az ipari vállalatok pedig banki részvényeket. Strómanokon keresztül.
Ötödik lépésként mesterséges igényt kell kreálni az általunk gyártott termékre, szolgáltatásra, mind lakossági mlnd közösségi szinten. Erre jó a sajtó.
Hatodik lépésként, mikor a fogyasztás beindult, emelni kell a termékek, szolgáltatások árát, valamint csökkenteni a munkabérek reálértékét, hogy a munkavállalók egyre nagyobb áldozatokra kényszerüljenek a fogyasztási színvonal fenntartása érdekében.
Hetedik lépésként ,mikor a bérből élő már nem bír fizetni, hitelezési hullámot kell elindítani. A nyersanyagköltségeket pedig folyamatosan növelni. A köztestüleket is bele kell hajszolni a hitelfelvételbe. A hitelt pedig olyan felételekkel kell nyújtani, hogy biztosan ne tudja fizetni a kedves balek.
Nyolcadik lépésként az eladósodott embereknek újabb hiteleket kell nyújtani. Az eladósodott magánember kevesebbet fizet az államnak, előbb-utóbb tehát az állami szféra is úszni fog az adósságban. Utolsó lépés: a nemzetközi szervezeteken keresztül hitelt nyújtunk az államnak.
Rosenthal úr mindezt őszintén elmondta, feltárta, vagy inkább: arrogánsan eldicsekedett vele. A haverjainak ez nem tetszett. Mert a pénzügyi rendszer nem az őszinteségen alapul. Az nem való oda.